Olyan nehéz elhinni,hogy a szívünk arra született,
Hogy a szerelem összetörje,
Hogy örök haldoklásban nyugodjon
Minden szépsége
Kedvesem,nem érzed
Az édes mennyországot
végtelen sírásunkban?
,legalább megpróbálhatnád,
Még utoljára
Olyan hihetetlen,milyen fényesek a lángok,
Melyekben égünk
Mindig mosolygunk a tragédiákon,
Melyeket magunkban hordozunk
Kedvesem,nem táplálod
A félelmet az élettől,amely
Életben tart kettőnket?
Ahogyan rámnéz az olyan *.* más mintha nem is ittlenne mintha nem is velem történne ez az egész mert nem érdemlem meg. olyan mint egy drog a legkeményebb drog és fél év után is tart a hatása söt, még erösebb. nem tudsz elszakadni nem tudsz töle megválni még az olyan helyen sem ahol eddig egyedül lehettél. az álmaidban. még ottis a hatalmas karmaival tépi a melkasod hogy most nem lehet itt, nem ölelhet át, nem nézhet rád.csak az emlékeim maradtak amire támaszkodhatok. A könyek mintha már nem is átlátszoak lennének hanem látszik minden eggyes könnycseppben az élet ami szépen lassan a földre hull és kezd téged elhagyni .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése