2011. február 14., hétfő

Halálosan magányos


Az emlékek vágnak mint a tőr
Belevág a ma husába
A szerelem öngyilkossága elvitt mindent ami történt
És eltemette a maradványokat
Egy jelöletlen sirba a szivedbe

Mérgezö csókoddal amit adtál nekem
Halálosan magányos vagyok
(halálos magány)
A karjaid melegével amivel megmentettél
Oh, halálosan magányos vgayok veled
sírköbe küldi a szivem

Keresztre szegeztek kettönket
A magány mint koldus velünk maradt
Eltününk az örök hazugságban és
Felmoindott a halál ereje lelkünkben
És a titkos szavak kimmondták a háború kezdetét

Borzongás fut át a remény gerincén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése