Kinézek, szürke tájakat látok,
Magamba tekintek, gonosszá válok,
Penge szorul nyakamhoz, elnyomja a hangomat,
Pedig most béke van, senki sem oltogat.
Depresszív állapot mi okozza a gondokat,
Nagyon rossz a helyzet, mégis mindenki bólogat.
Miközben énem egy darabját, karomban tartom,
arcát csókolom, szeretettel szorítom,
Elgondolkozok azon,jóváteszek mindent,majd ezen dolgozom,
És más lesz minden.Talán tévedek
És ugyanúgy holtak hajnalára ébredek.
De nem! Azt majd biztos nem hagyom,
S egy váratlan alkonyon átváltozom,
Bárányból farkas, hogy megvédjem az életem [L],
Ki tudja, mit elítélek, azt majd jónak látom.
És egyszerű mosollyal vágom el a torkom,
Ha nem bírom majd tovább, és azt mondom, feladom.
De nem! Az meg biztos nem én lennék,
Ha agyam is akarná, kezeim nem engednék,
Hogy életem, mit szerettem, saját magam elvegyem
Nem tehetem!Neved hűen kell őriznem.
De nem mondtam soha, hogy túlélem,
Remélem, nem várod el tőlem,
Hogy ezt a világot megértsem,
Mert nem értem és soha nem is fogom.
Lehet, képes vagyok rá, csak nem is akarom.

mindennél mjobban kellesz (L)