Nincsen arcom, nincsen nevem, de még így is remeg a kezem
Amikor a papírra vetem nincsen minden rendben velem
Bennem az érzések minden percben vadabbak lesznek
Nekem nem kellenek a tesztek, nem kell hogy tönkretesztek
Nesztek: itt van hibám, minden bűnöm, minden vétkem
Érted megtettem mindent, de mi érte az érdem?
Kérdem miért nem érdemlem meg, amiért egy éven át küzdök?
Mikor úgy szeretek valakit, hogy mással nem törődök
Akire nem haragszom akkor se, ha itt hagy kis időre
Csak a halálos ágyamon, egy csókot kapjak tőle
Azt hittem erős vagyok, mégis bőgtem mint egy kis srác
Bennem mégis mit látsz? csak egy ócska papír-firkászt
Akinek színház lett álma,
Akire vár a magánzárka, akinek elszállt már a vágya, akit...
Én pedig csak egy senki vagyok, az angyaloknak bábja
De legalább azokat a lakatokat én nem magamnak teszem számra
Ami a szívemet bezárja.....Ami a lelkemet bezárja..
Bocsásd meg, hogy bolond vagyok, ha őrültségre kértelek
Bocsásd meg, ha naiv vagyok, azt is hogyha kétkedek
Bocsásd meg, ha igazam van, azt is hogyha tévedek
Csak összekulcsolt manccsal kérdem hogy erre még mit léphetek?
Asszem semmit, és ti még baromi keveset tudtok
Csak egyszer lennék olyan bátor, hogy mikor állok a peronon ugrok
Azt már nem! Bár csábít a tölgyfakoporsó
De bárhogy is akarod, ez még nem lesz az utolsó...