Elveszett utakon járok, nincsen aki haza vezet,nincsen, aki mutassa az utat nincsen aki fogja a kezemet. nincsenek válaszok,Csak ezernyi kérdőjel. Mond mit kezdjek most ezzel,az ezernyi miérttel? Kihez menjek,aki csak legalább meghallhatna. Nem találok másra,bezárt ajtóra meg ablakra, őrangyalomat keresném, aki eloszlatja a kétséget, aki elűzi a rossz álmokat. kivel választ kapnak a kérdések,nem csak porba dönt, aki ad és nem csak akar, ki ha fázok fagyos reggeleken, átölel s betakar. Kiért tűzbe tehetném a kezem, mert tudom, hogy megéri, akiért érdemes meghalni és érdemes élni.
HÉ!! ha későn is de megérkezem, mikor megragadja végre valaki az ég felé tartott két kezem!
Tudom tovább élek a jelekben, a dallamokban, a szívekben
Tudom lesz aki él, még és tovább őrzi majd a mosolyom
Tudom lesz aki majd megtalál, ha áttör a sorokon. (ez az ember csak te lehetsz P.B[L])
Tudom lesz aki él, még és tovább őrzi majd a mosolyom
Tudom lesz aki majd megtalál, ha áttör a sorokon. (ez az ember csak te lehetsz P.B[L])
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése