Felejtés

Átjárja a testem a felszívódó sötétség
Az égre kúszik a felszínfoltos kövérség
Egy golyó a tárban, mi maradt pár árva perc
Az üresség be zárva de a csárda ki tárva
Nincs már ünnep a világban mér' jöttünk ide
A húsom reverenda bőröm nekik zárda
Gyűlölök én is mert engem is gyűlölnek
Mint egy esti vihar után a hullámok gyűrődnek
Döntenek le lábamról, nem kell a szánalom
Vesznek ki szót a számból kiszáradt a rám ront
A fájdalom mondanám de kinek ha áthatol
nincs nyugtató érintésmi elvisz és átkarol
Maradtam egyedül és szemezem a ravaszt
Futod köreidet mégis mástól elmaradsz
Miről szól az egész, születünk elvagyunk
elhagyunk mindent majd száll a szélben hamvunk
a hangunk rezgése töri meg a konstanst
a nyugalomból káosz az erősből rokkant lesz.
Összeroppant ez a bénító nyomás
a makacs elmúlás zaklat téged folyvást.
Eltömít a félelem felmorzsol a henger,
orvosság nincs mert a doktor most nem rendel.
Jó lenne úgy kelni egyszer egyik reggel,
hogy kevesebb a tömeg és több lett már az ember.

Minden amit hittem minden amit láttam minden mire vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek, részletek bátrabban lépkedek feléd Szólj ha elértelek

születés-halál , nevetés-sírás ,
barátság- szítás, szerelem-szívás
Mindennek párja van, mindennek ára van
hiába minden álom az időnek szárnya van
Él a remény de annál több a csalódás ,
igaz mindenkinél más a megnyilvánulása
igaz barátra már nehezebb rátalálni,
mint azt hinni mind azt akik körbevesznek téged kihasználni
Előbb fognak hátadba vágni tőrt
minthogy támaszt adni bajban rosszul választottál kört
Egyre több a meggyötört kik vakon bíznak bárkiben
hiába akarnak járni hogyha látni nem.
Mindenki vár hiszen túl sok hazugságot élt át , látott végleg kizárva a lángot
Fogadj el egy jó tanácsot, előbb láss mint szeress,
mert egy látszólag jó döntés lehet végzetes.

iMádlak P.B [L]