2011. március 20., vasárnap

Reggel.....




6 óra reggel, nyikorog a kopórsóm, szétnézek, nincsenek árnyékok, nincsenek tükörképek, itthon vagyok. Csak az illatod maradt az orromban pont a TE illatod másé elillan egy perc alatt de a tiedet még mindig érzem, mi vagy te !? és miez az érzés? Nem törödve semmivel felállok, lemegyek kihegyezni fogaim, ma is meglátogatlak az éjszakában. Valamiért vonzasz, de nem a véred miatt, hanem talán a szépséged és a tisztaságod miatt. De csak egy halandó vagy mintahogy a gondolat is hogy egymásé lehetünk.Az ablakból csak nézlek, csodállak, elvarázsolsz. Lassan ébredsz én pedig elrepülök de visszatérek hozzád minden este, ha nem is látsz mindig ott vagyok az álmaidban , nappal pedig ott vigyázok rád alvás helyett. Nem tudtam hogy a magamfajta is érezhet ilyet, ennyire tisztán és mélyen. Aztán tovább erösödött a betegség, mindentől és mindekitől megakarom védeni, mindent megakarok neki adni és többé nem a vére hanem a csokja érdekel, amilyen lágy és édes. Még nem gondoltam hogy ez olyan mint egy betegség, vagy mint egy drog. mindkettő a sirba visz. De a lány felébrett kijött az erkélyre ahol álltam minden este. Megfogta a kezem , és bevezetett. nem félt tőlem. Meglátta a bennem rejlő ártatlant. azt mondta nem érdekli mivagyok, velem akar lenni, de tudtam hogy nekem nagyon nehéz lesz , és még mindig nehéz egy kicsit , de azthiszem minden terhet képes vagyok leküzdeni miatta.Amikor rámnézett akkor tudtam meg miez a betegség: a szerelem!!! Mellette érzem hogy van szívem nekem is, és többé már nem egy szörnynek érzem magam a finom érintésénél, amely mindig elvarázsol.

Egy nap tovább kel repülnöm egy másik, egy jobb helyre, követni fogsz , én várok rád.Perzseld fel vérét vámpír szívemnek!!


Örökké imádlak életem P.B

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése