2011. március 16., szerda

Levél


Engem szeret, de miért utál másokat,Engem szeret, de mondd, miért nem válogat.Isten nem figyel, Isten eltávon, Isten tudom, van, de én már nem látom.Ez már tényleg kifürkészhetetlen,Hogy normális ember, meg művész se lettem.Így hát ezúton üzenném Istennek,Köszönöm, hogy ismerlek. Miért nem vagy itt, miért nem vagy mellettem,Miért hagytál el, mondd meg, hogy mit tettem.Szólj hozzám, téged kérlek,Itt hagytál egyedül, és sötétben élek.
Egy küldetés az életem, a múltam meg legenda,Szívesen megyek, hogy ha kell, ha megállna a szívem ma.Valaki hisz még benned, előttem templomok bezártak.Bennem él még a remény, harcolok, míg elásnak. Harcolok amig van miért amig arra kelek, hogy van egy lány aki felnéz rám és azt várja tölem hogy ovjam vigyázzak rá, és segitsem amiben csak tudom , amig azt érzem mindenegyes nap , hogy valakinek szüksége van rám , addig nagyon szívesen nyomom ki az ébresztőt dobom le a takarót, mint egy szuperhős az álcáját :,D


Uram mennék, de mondd meg, hogy merre kell,
Uram mennék, de másokat nem érdekel.
Engem fellöknek, én meg azt hittem, hogy fent vagy,
De nem látok mást, csak a felhőket.

a legegyszerűbb felhöben is csak téged látlak, nem kell nekem senki az égen csak a mosolyod :) örök rajongód maradok P.B(L)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése