2011. március 24., csütörtök


örök harcban álltam , mások a félelmeit, valaki a szenvedést, én a magányt akartam legyőzni. Az emlékek vágnak, szakítanak. A régi életemből maradt maradványokat eltemettem. Mérgező csokoddal amit adtál nekem , legyőztem a magányt azon a napon, lerajzollak mindennap.Ez csak igy belülről jön,és áldottnak érzem magam hogy képes vagyok rá. A kezeid melegével, elpusztítom a magányt VELED.
Leszek egy emlék amíg gondolsz rám,leszek egy akadály a feledés útján.
Tarts meg , vagy dobj el ahogy csak akarod, én csak egy emlék leszek tűrök és hallgatok.(L) P.B Mert azért esünk a mélybe hogy legyen honnan kimásznunk :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése