Láttam szemeid ma egy emlékben az égre festve.
Mosolyogtál és azt mondtad nekem, egy ilyen szerelem soha nem tud igazán meghalni.
Szóval most vége a műsornak és álcáznom kell azt amivé váltam.
Csak azt kívánom abba tudnám hagyni a nevetést!A nyugalom felemészt engem.
Belevetem magam az undorító gondolatokba...
Becsukom a szemem és még egyszer megfojt az öröm.
Megízlelem az édes élvezkedés , fájdalom és fantázia könnyeit.
a látomások a fejemben...
Az üresség kísérteni fog...ha itthagysz feltartott kezekkel.
A józanság kicsúszik a kezeim közül.
Közelebb vagyok a véghez mint amennyire meg lenne engedve
Én vagyok a halál arca ,aki egyenesen mögötted áll,
És vigyáz rád.
Túl könnyű?
Túl jó vagyok ebben?
Én vagyok a kiválasztott.
Én vagyok mindennek a vége és most az enyém vagy!
Láttam szemeid ma egy emlékben az égre festve.
Mosolyogtál és azt mondtad nekem, " egy ilyen szerelem soha nem tud igazán meghalni"
Gyerünk mondd ,jól vagy és vége a rémálmoknak, egymás mellett ébredünk.
Tényleg elvesztettem az eszem...
Ahogy a felszabadulás átmos engem ,a nyugalom felemészt.!!!
Legszívesebben ordítanék de nem tudok, sebtapasz van a számon mikor melletem vagy.(L) P.B[L]