Én örülök, hogy élhettem, örülök, hogy láthattam
Bár betonba, de zebrákon vágtattam
Lámpák fényénél, emeletek számával
Egy lánnyal az utcából, nem tűsarkű dámával
Mert csak egyetlen valóság létezik
De azt meg túl sokan marják és fényezik
Kanalat meg villát dobnak be az üstbe
Hogy újabb ékszerek emeljék őket füstbe
Fénybe, pompába a dicsőség keblére
Ezért van az, hogy szarok az egészre.

Egy valamire nem szarok , a jövőnkre (L) *.*